Királycsapda

Vona Gábor, a Jobbik elnöke vagy. Ahogy az elmúlt hetekben minden áldott reggel, ma is jó érzéssel ébredsz: közel a parlamenti választás, a semmiből felépített pártod a közvélemény-kutatások szerint 20 százalékon áll, újdonsült orosz, iráni és szír barátaid szorgalmasan szállítják neked bőröndben a pénzt. Elégedettséggel tölti el szívedet a gondolat, hogy néhány éve még egy voltál a nóném vidéki értékesítők közül és az egykori osztályfőnököd sem látod benned fantáziát, ma viszont már Orbán Viktorral veheted fel a versenyt.

Kikászálódsz az ágyból, bekapcsolod a laptopodat. Ekkor ér a sokkhatás, amitől alig kapsz levegőt. Fotókat látsz, melyek pártod szóvivője életének legboldogabb pillanatait örökítik meg: a srác, akiről azt állítottad országnak-világnak, hogy kedvenc időtöltése a bibliaolvasás, a képeken önfeledten vigyorog egy rakás bőrtangás buzival és LMP-s politikusokat megszégyenítő szakszerűséggel szívja a dzsangát.

Elvörösödik a fejed és már nyúlsz is a mobilodért. Ebben a pillanatban a telefonod csöngeni kezd: rémülten veszed észre, hogy orosz barátaid budapesti összekötője, a „KGB-s Borisz” keres. Összerándul a gyomrod, úrrá lesz rajtad a félelem.

• Felveszem a telefont
• Kinyomom a telefont